A hétvégi négynapos ünnepből 3 napot a Gemenci Nemzeti Parkban töltöttünk Zsuzsival. Én találtam ki, hogy idemenjünk. Az első nap a házigazdánk elvitt motorcsónakázni a nagy Dunára és a holtágba. Sok szépet láttunk, nagyon tetszett. Még sosem jártam arra.
Vasárnap béreltünk egy kis hajót, ami átvitt minket a Duna másik partjára. Öcsinek hívták a tulajdonost, ismeri a folyót, mint a tenyerét. Kitett minket, és ott kezdtünk Zsuzsival SUPolni. Jó sokat eveztünk, egyszer csak elkezdett hatalmasokat villámlani. Zsuzsi jobban megijedt, gyorsan elindultunk hazafelé egy másik, keskenyebb holtágban. Már jó messzire eljutottunk, amikor észrevettük, hogy kidőlt fák, bokrok zárják el az utat. Visszamenni sok lett volna, végül nagy nehezen átvergődtünk a fák, gallyak között. Féltettük a SUPot, hogy felakad, kilyukad, és persze magunkat is. Már kezdett sötétedni, és még a nagy Duna másik partján voltunk. Szerencsére jött arra egy kisebb csónak, megkértük a tulajdonost, és ő behúzott minket a kikötőbe. Már késő este volt, nagyon elfáradtunk. Voltunk a kisvasúttal is kirándulni, rengeteg állatot láttunk. Zsuzsi kedvence egy fa volt, hihetetlen méretekkel és külsővel.